Befőzés helyett saját méz lesz a divat?

Öt év – nagyjából ennyi időt jósolnak annak, hogy magyar nagyvárosokban a közösségi kertek mintájára elterjedjen a városi méhészet. A városi méhészkedésnek köszönhetően hobbiból, kevés energiaráfordítással biztosítható egy négytagú család éves mézfogyasztása.

Bizonyára mindannyian láttunk már olyan fényképeket, amelyeken talpig védőfelszerelésbe öltözött méhészek méztől súlyos kaptárak előtt állva kezükben füstölővel dolgoznak a forgalmas nagyváros felhőkarcolóinak árnyékában. Az ezredforduló környékén olyan nagyvárosok háztetőin jelentek meg a kaptárak, mint New York, Toronto vagy Párizs, de Bécsben az operaház, Berlinben pedig a Hotel Intercontinental tetején is működik városi méhészet. A tevékenységnek Amerikában is van hagyománya: Barack Obama például a Fehér Ház kertjében álló kaptárak dolgozóinak köszönheti a minden reggel az asztalára kerülő mézet. Az elnök ezzel is a fenntartható élővilág fontosságára szeretné felhívni a figyelmet.

Még öt év és elterjed itthon is

Bár Magyarországon nem kell nagyítóval keresni a méhészeket a városokban sem – az Országos Méhészeti Egyesület (OMME) adatai szerint néhány százan is vannak – a külföldi mintákra épülő igazi városi, úgynevezett „betonméhészet” nem túl gyakori jelenség hazánkban – mondta az MNO-nak Tornyossy Csaba okleveles méhész. Annak ellenére sem láthatunk a főváros flaszterén kaptárakat, hogy pár évvel ezelőtt népszerű kezdeményezés is indult a városi méhészet népszerűsítésére. Még 2013-ban a német finger csoport művészei Budapesten, a Műcsarnok kertjében alakítottak ki méhészetet. A pár hónapos projekthez – melyben egyébként szakértőként Tornyossy Csaba is részt vett – bárki csatlakozhatott, közel 50-en sajátították el a méhészkedés alapjait.

Méhész ellenőrzi a mézzel teli lépet

Fotó: Székelyhidi Balázs / Magyar Nemzet

Az aszfaltméhészet tehát nem az érdeklődés hiányában nem tud meghonosodni itthon, ennek inkább a vitatható jogszabályi környezet a fő oka. Magyarországon a méhtartás szabályait egy ősrégi, egészen pontosan 1969-es minisztériumi rendelet rögzíti. Ennek első, konkrétumokat igencsak nélkülöző paragrafusa kimondja, hogy „a méhészkedést a vonatkozó külön (állat-egészségügyi, növényvédelmi stb.) jogszabályok megtartásával – erre alkalmas területen mindenki szabadon gyakorolhatja. Háztömbök területén méhészetet létesíteni és fenntartani nem szabad”. A jogszabály azt is rögzíti, hogy úttól tíz méterre, szomszéd kertjétől négy méterre, háztömböktől pedig kétszáz méterre lehet csupán méheket elhelyezni. A jogszabály ugyan nem tér ki a háztömb fogalmára, de egy esetleges per alkalmával nem ad elég hivatkozási alapot a méhésznek. Az önkormányzat pedig birtokháborításra hivatkozva akár kötelezheti is a méhészt méhei elszállítására. Az ilyen perlekedések száma – Bross Péter, az OMME elnöke szerint – elenyésző, és az okok a tapasztalatok szerint nem is feltétlen a méhészkedésre, hanem a két fél közötti egyébként is haragos viszonyra vezethetők vissza. A méhtartáshoz egyébként nem kell az önkormányzattól engedély, de a tevékenységet szükséges bejelenteni.

Nem csak ínyenceknek

Magyarország a méhsűrűséget illetőn világnagyhatalomnak számít, egymillió-kétszázezer méhcsalád jut ugyanis a 93 ezer négyzetkilométerre. A méhek többsége hazánkban mezőgazdasági területeken, erdők szélén és tanyákon zsúfoltan él, egymás elől szívják el a nektárt, miközben kiaknázatlanul maradnak a nagyvárosok igencsak jól fásított (hárs, akác, csörgőfa, japánakác) közparkjai. Ráadásul ezeket a parkokat intenzíven locsolják, így míg más területeken az aszály miatt nem tudnak nektárt gyűjteni a méhek, addig ezt a városok fáiról vígan megtehetik. 2013-as műcsarnoki projekt alkalmával például a Városliget japánakác fáiról méhcsaládonként húsz kilogramm mézet gyűjtöttek a méhek, ami kiemelkedőnek számít az egyébként aszályos időszakban – magyarázta Tornyossy.
A városi méhészkedés elterjedését segítheti, hogy a hazánkban tartott, úgynevezett krajnai típusú méheknek különösen szelíd természete van. Mivel csak legvégső esetben támadnak, ez a fajta nagyon is alkalmas városi tartásra. A méhészt is csak akkor szúrja meg, ha például a védőruha közé szorulva veszélyben érzi magát – mondja Bross Péter. Ezenkívül a nagyvárosokban kevésbé veszélyeztetik a méheket a különböző kemikáliák, maximum szúnyogirtásra használt szerekkel találkozhatnak. A metropoliszokra nem jellemző a monokultúra sem, vagyis több fajta mézelő növénnyel találkozhatnak a méhek, ami különleges fajta mézek termelésére ad lehetőséget. Külföldön ez is az egyik oka a nagyvárosi méhészkedés elterjedésének: éttermek, szállodák, divatos gasztro-vállakozások saját mézet termelnek ínyencek számára. Erre vidéken, ahol a biológiai sokféleség eltűnőben van, nem igazán van lehetőség. A méheknek gyakorlatilag akác-, vaddohány-, napraforgónektár gyűjtésére van lehetőségük.

Veszélyes hobbi

Azért mindenki ne adja a fejét azonnal méhészkedésre a kilencedik emeleti panelban: az esetleges szakképzetlenség veszélyforrás is lehet. A fel nem ismert méhbetegségek és az elhanyagolt méhcsaládok ugyanis tragikus következményekkel járhatnak a méztermelést profi szinten űzők számára is. Az úgynevezett költésrothadás például nemcsak egy komplett méhállomány legyilkolására kényszeríti, de akár évekre le is nullázhatja a méhészt. A szakma egyébként nagyfokú szakképzettséget igényel, amely nem merülhet ki egy tanfolyam elvégzésében, szükség van gyakorlatra is. Mint azt a szakértő kifejtette, a tanulónak egy évet kell dolgoznia szakképzett méhész mellett.

forrás : mno.hu és Magyar Nemzet